Herner Anna: Álom - Valóság
Harmatos esténk volt már, hűvös,
A nap megvetette dunnáját.
Magam úgy éreztem mint egy bűnös,
Tilalma: nem aludhatja álmát.
A hintaágyban halkan szunnyadtam
Akár az ott égő gyertyaláng,
Valakiről ébren álmodoztam.
Álmodtam - éppen Rólad tán.
Hirtelen valaki mögém lépett,
A levegőben érződött vágya,
Fülembe súgott egy szót, szépet.
Nem volt többé valóság világa.
Sosem láttam arcát, de éreztem;
Mindig is vártam, hogy eljön értem...
Azt súgta: "Szeretlek". Elhittem.
Ő fölém hajolt, tőrrel a kezében.
